Barion Pixel
„Amint minden rossznak gyökere az önzés, úgy minden jónak gyökere a szeretet. Nélküle a gazdag is szegény, vele a szegény is gazdag.”
Szent Ágoston

Rólam

0811

Békesség veletek!

Kedves Látogató – Szeretettel üdvözlöm!
Köszönöm, hogy megtisztel érdeklődésével és meglátogatja webáruházamat!

Nagycsütörtök

Nagycsütörtökön talán elsőként érkeztem meg Pannonhalmára, és mindaz, amit ott akkor éreztem máig nem feledem. A Hívást, nekem szerzetessé kell válnom! Nyughatatlan aktivitás itt is megjelent bennem. Még aznap felajánlottam a szolgálatomat a sekrestyében. Életem legszebb húsvétja ez volt!

Bazilika

Amikor ott ül az ember a koromsötét bazilikában és csupán hallja, hogy mi történik a tűzszentelés során a kerengő udvaron. Majd egyszer csak fény szűrődik be a templomba. A közeledő húsvéti gyertya fénye. Majd ez a fény betölti az egész templomot, betölti az ember szívét. Ez a feltámadás öröme! Ez húsvét öröme!

Életrajz

1972 augusztus 11-én, Budapesten születtem.
Nagyszüleimnek köszönhetően már kisgyermekként vallásos neveltetésben részesültem, ezáltal közel kerültem Istenhez. A szülői ház a vecsési Szent Kereszt templom szomszédságában található, így közelről hallgathattam a harangok egyszerű és tiszta, imára hívó hangját, énekét. Ez a szeretet és tisztelet a harangok iránt a mai napig is él bennem! Már kisgyermekként úgy éreztem, hogy a papi hivatást, szolgálatot kell választanom. A közeli rokonaim csak “Atyának” becéztek s az otthoni “miséimen” sokszor elhangzott a mondat “Elvtársak imádkozzatok!” Igaz, így utólag visszagondolva ez a felhívás mindig süket fülekre talált. A másik nagy gyerekkori szerelmem az orgona volt. Az orgona kizárólagos szeretete egészen a húszas éveim elejéig fent maradt, amikor a sorkatonai szolgálat során katonatársaimnak köszönhetően megtanultam a könnyűzenét is értékelni.

Iskolai tanulmányaim során a humán tárgyak sosem tartoztak a kedvenceim közé. A családi gazdálkodás, kertészkedésnek köszönhetően megismerkedtem a dísznövénykertész szakmával, amelyet általános iskolai tanulmányaim után a Budapesti Maglódi Úti Kertészeti iskolában folytattam. Abban az időben a dísznövénykertész oktatás mégy egységes volt. Egybe foglalva tanulhattam virágtermesztést, virágkötészetet és kertépítést is. Tanulmányaim vége felé megismerhettem a biotechnológián belül az in vitro mikrószaporítást. Iskolai tanulmányaim végeztével itt helyezkedtem el, mint kertész és az akkori igazgatónak köszönhetően létrehozhattam egy saját labort, ahol trópusi orchideák és más dísznövények szaporítását végeztem. Munkám során a tanulóknak is megmutathattam a szakma szépségeit, szeretetét. Bár számtalan lehetőségem adódott volna rá, hogy pedagógus munkatársaim segítségével leérettségizem, ennek ellenére ezt én sosem tartottam fontosnak. Ez alatt a hét év alatt már aktívan részt vettem a plébániai közösség életében, szervezésében is. Ezt követően a kertépítőként helyezkedtem el, majd kis idő után saját, önálló vállalkozásba kezdtem.

A virágkötészeti tanulmányaimnak köszönhetően, hosszú éveken keresztül a templom ünnepi virágdíszeit is én készítettem. Harminc évesen egy igen mély lelki válságba sodródtam. Az egyházi szolgálatban, nagyon rövid időn belül meg kellett tapasztalnom, hogy a felszentelt pap is csupán az Úr méltatlan szolgája, sem több sem kevesebb. Mind az a vak és feltétel nélküli tisztelet, ami gyermekkorom óta bennem élt kártyavárként omlott össze. Igaz a mai napig mérhetetlenül sok olyan testvérrel találkozom a klérusban, akik valóban szentségi életet élnek, és így tiszteletre méltó példát adnak számunkra. Ó, igen, nem lettem pap! Ezt a tényt kedvenc megyéspüspököm, Dr. Beer Miklós gondolatai segítettek át értékelni „a keresztségben mindnyájan Krisztus papjaivá vállunk”, de az is igaz, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek.

2008 húsvétját követően az akkori idős plébánosom, Káposztássy Béla egy beszélgetés alkalmával említette, hogy milyen szép a szent három nap Pannonhalmán, így a következő húsvétra oda készültem. Nagycsütörtökön talán elsőként érkeztem meg Pannonhalmára, és mindaz, amit ott akkor éreztem máig nem feledem. A Hívást, nekem szerzetessé kell válnom! Nyughatatlan aktivitás itt is megjelent bennem. Még aznap felajánlottam a szolgálatomat a sekrestyében. Életem legszebb húsvétja ez volt! Megtapasztaltam, hogy milyen egy igazi élő, pezsgő szerzetes közösség. Látni az oda érkező zarándokok sokaságát, akiket nem az foglalkoztat, hogy miért olyan későn, sötétben kezdődik a vigília, miért olyan hosszú, hanem egyetlen célért vannak jelen: átélni húsvét örömét! Amikor ott ül az ember a koromsötét bazilikában és csupán hallja, hogy mi történik a tűzszentelés során a kerengő udvaron. Majd egyszer csak fény szűrődik be a templomba. A közeledő húsvéti gyertya fénye. Majd ez a fény betölti az egész templomot, betölti az ember szívét. Ez a feltámadás öröme! Ez húsvét öröme! A húsvétot követően már szinte havi rendszerességgel ellátogattam bencés Testvéreimhez. A nagyobb ünnepeken a bazilika virágdíszítését én készítettem. Egy-egy alkalommal jó volt látni az idősebb testvérek arcán az örömöt, hogy a megszokottól eltérően milyen sok szép virág van a templomban. A szakmai maximalizmusomnak köszönhetően átterveztem a kerengő udvar növényzetét. Ez egy nagyon izgalmas és szép munka volt számomra, még akkor is ha sosem valósult meg. Idővel a fiatalabb testvérek arcán az aggodalom is megjelent!

Ahogy később fogalmazták: “A Nándi úgy berobbant a közösség életébe”. Több mint húsz év egyházi virágkötészeti gyakorlat után, bencés Testvéreimnek köszönhetően itt tanultam meg azt, hogy a kevesebb sokszor több! Az itt eltöltött napok után talán mondhatom, egy kicsit én is bencés lettem. Az elmúlt tíz év alatt vállalkozásom tönkre ment! Igaz sosem értettem a számokhoz az adminisztrációhoz és mindig is riasztott annak mérete és átláthatatlansága. Mai társadalmunk egyik legnagyobb átka az agyonszabályozottság, a mindig több és több hajszolása, ami által káoszba süllyed és a vesztébe rohan. Igaz közel az ötvenhez nem mondhatom el magamról, hogy van szép házam, autóm ….. de mégis gazdag vagyok, mert ebben a szegénységben van az igazi gazdagság, a lelki gazdaság, amely az életre vezet. A valódi életre!

VÉLEMÉNYEK

    Kosár