Barion Pixel
„Legyen merszed mindent megfigyelni, ami körülötted van, félelem és képletek nélkül, és akkor hamarosan látni fogsz.” - Anthony de Mello

Szakrális húsvéti gyertyák

Mind a(z) 4 találat megjelenítve

Kovács György atya elmélkedése a húsvéti gyertyáról.
A húsvéti gyertya, nem csak a vigilia szertartásának, hanem az egész húsvéti időnek a főszereplője. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint, hogy a húsvéti gyertyát, nem egyszerűen beállítjuk a templomba és meggyújtjuk, hanem egy külön szertartás keretében alkalmassá tesszük ezt a gyertyát arra, hogy az ünnepnek, különösen a húsvéti éjszakának a főszereplője lehessen. A mai liturgia szerint a húsvéti gyertyát kint, a tűz megáldás után készítjük fel az ünneplésre, majd pedig már meggyújtva hozzuk be a húsvéti gyertyát, miközben a diakónus vagy pedig a szertartást vezető pap, háromszor énekli “Krisztus világossága”, a nép pedig válaszol rá, “Istennek legyen hála!”. Nem véletlen, hogy a liturgia kifejezetten kéri azt, hogy a vigilia szertartását ne kezdjük meg naplemente, illetve a sötétség beállta előtt, éppen azért, hogy a gyertya el tudja végezni azt a feladatot, amelyet a liturgia, a gyertyára rábíz. Talán furcsának hangzik, hogy úgy beszélek a húsvéti gyertyáról, minthogyha egy személy lenne, és mégis úgy tűnik, hogy ez nagyon is hozzátartozik az egyház hagyományához. Mert ez a gyertya valóban hirdet valamit. A legnagyobb titkot. A legnagyobb tettet, amit az Isten az emberért végbe vitt. A húsvéti gyertya meggyújtásnak és a húsvéti gyertya dicséretének a hagyománya visszanyúlik egészen az V. századra, vagyis több mint 1500 de akár 1600 éves hagyományról is beszélhetünk. A húsvéti öröméneknek az exsultetnek egy részét nevezzük úgy, hogy a gyertya dicséreté. A IV. – V. században ezt a dicséretet magának a diakónusnak kellett megírnia, majd pedig azt illő módúan előadnia a közösség előtt. Természetesen egy ilyen éneknek a megírása és a dallamnak a méltó előadása, megfelelő zenei és költészeti felkészültséget igényelt. Mivel azonban ezt nem lehetett minden diakónustól elvárni, ezért rövid idő alatt rögzültek a különböző egyházmegyékben a húsvéti öröméneknek a szövegei. Kialakult a milánói hagyomány, a római, de Galliából, a mai Franciaország vidékéről is különböző húsvéti örömének szövegeket is ismerünk. Egy jelentős különbség a középkori húsvéti gyertya és a mi húsvéti gyertyánk között az, hogy a középkorban a húsvéti gyertyát nem lehetett a templomba behozni. Miért? Azért, mert a húsvéti gyertya valójában egy hatalmas nagy építmény volt. A húsvéti gyertyatartó önmagában elérhette a 3-4, de akár az 5 méteres magasságot, majd a ráállított, szintén 2 méter magas húsvéti gyertya azt jelentette, hogy ennek a gyertyának a lángja az ünneplők feje fölött 6-7 méter magasságban lobogott. A diakónusnak egy külön emelvényen, lépcsőn kellett fellépnie a gyertyához, hogy a gyertya felszentelésének a szertartását el tudja végezni. Miért ez a nagy dísz? Miért ez a nagy ünnepélyesség a húsvéti gyertya körül? Említettem, hogy a húsvéti gyertya Isten legnagyobb művét hirdeti. A megváltásnak a művét. Azt a művet, hogy a bűnnek és a halálnak az éjszakájában felvirradt az Isten világossága. Egy ilyen titkot nem lehet akárhogyan meghirdetni, sőt ezt a titkot valójában nem is lehet ábrázolni. Sem képben, sem szoborban, sem pedig festményben nem lehet megjeleníteni azt a fényt, amely húsvét hajnalán a sírban, a feltámadt Krisztus testében, az ő szívében ragyogott fel. Valójában még azok a bizánci, Keleti ikonok is, amelyek Krisztus leszállását ábrázolják az Alvilágba, ahogyan megtöri a halálnak a bilincseit és megszabadítja az ősszülőket, még ezek a teológiailag hihetetlen mély tartalmú képek sem vállalkoznak arra, hogy magát a feltámadás pillanatát megjelenítsék. Ezt egyetlen módon, a fénynek a meggyújtásával tudjuk érzékeltetni. Természetes, hogy egy ilyen titkot csak valódi gyertyával tudunk ünnepelni. Igazság szerint, hogyha valaki műanyag húsvéti gyertyát alkalmaz, akkor az szinte olyan, minthogyha a szentmisét műanyag pohárral vagy műanyag tányérral szeretné ünnepelni. A húsvéti gyertya ugyanis a közöttünk jelen lévő Istent hirdeti. A gyertya felszentelésekor a szertartást végző pap elmondja ezeket a szavakat: „Jézus Krisztus tegnap és ma, övé az idő és övé az örökkévalóság. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ő a kezdet és a vég. Ő az alfa és az omega. A húsvéti gyertya annak a tűzoszlopnak a megjelenítése, amely annak idején, Izrael fiait kivezette Egyiptomból. Nem pusztán emlékezünk, hogy az a tűzoszlop egyszer valamikor csodálatos jelként ott ragyogott a választott nép előtt. Ez a tűzoszlop a húsvéti gyertyában jelen van közöttünk. A mi templomainkban lobog, a mi templomainkban van jelen és ahogyan az a tűzoszlop elválasztotta Izraelt és az üldöző egyiptomiak seregét, hogy sem az egyiptomiak ne tudják Izraelt beérni, utolérni és újra szolgaságba hajtani. Sem pedig Izrael ne tudjon visszatérni az egyiptomi fogságba. Ugyanígy van jelen a húsvéti gyertyának a lángja, a tűzoszlop a mi templomainkban, a mi egyházközségeink közepette. A húsvéti gyertya fénye és az ebből a fényből áradó Krisztus kegyelme az, amely bennünket megőriz, hogy sem a bűn és a halál ne tudjon bennünket újra fogságba hajtani, sem pedig mi magunk, ne próbáljunk meg visszatérni Egyiptomnak a fogságába. A gyertya fénye és világossága őrzi azt a találkozást is, amelyben Mózesnek is része lehetett, a csipkebokor lángjában. A húsvéti gyertya fénye hirdeti azt, hogy Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene, aki nem feledkezik meg ígéretéről. A megváltó Isten közöttünk van. A feltámadt Úr fénye az, amely ebben a gyertyában lobog. A húsvéti gyertyát éppen ezért nem csak vasárnapokon, hanem a húsvéti idő minden szentmiséjén meggyújtjuk, sőt a milánói egyházmegye annyira komolyan veszi a húsvéti gyertya jelképének gazdagságát, hogy mennybemenetel napján magát a húsvéti gyertyát a milánói dóm boltozatába, az evangélium éneklése közben egy külön erre kitalált szerkezettel felemelik és mintegy a húsvéti gyertyalobogó lángja maga jeleníti meg a mennybe, az Atya jobbjára dicsőségesen fölemelkedő Krisztust. Tekintsünk tehát tisztelettel és szeretettel a húsvéti gyertyára, amely minden alkalommal amikor azt meggyújtjuk, hirdeti a feltámadott Urunk győzelmét. A húsvéti gyertya fénye gazdagítsa a mi húsvéti ünneplésünket is, Krisztus feltámadt, valóban feltámadt.
https://www.youtube.com/watch?v=KNBYVB8DPTE

    Kosár